Vége egy barátságnak?

Sok minden foglalkoztat, de most legfőképp az, hogy miért van az, hogy az ember lecseréli a barátját csak úgy hipp-hopp. 

Az egyik percben még azt hiszed róla, hogy a barátod, a másikban pedig lecserél egy más v.kire, úgy hogy te nem tudod, hogy mi a baja, miért cserél le.

Nos velem is ez történt. Van egy barátom, senkit nem fogok a nevén nevezni.
Az egyik percben nekem írta az idézeteket, most meg hirtelen másnak kezdte el.
Ez még nem is lenne baj, ha legalább tudnám mi a baja. 

Ugyan is nem beszéltem már vele egy hete, és nem úgy viselkedik velem, ahogy előtte tette. 

Ő azt mondta, hogy húú de jó barátom lesz. 

Szinte a legjobb. 

Aha, v.milyen szinten látom. -.-

Azt viszont nehéz megállapítani, hogy miért tette ezt, amit tett. 

Persze, igen könnyű lenne rákérdezni.
Már ha el is mondaná. 

Szóval nekem csak a találgatás jutott.

De, miért is van az, hogy lecserél akárcsak egy plüsst ha az éppen szétszakadt.

Vagy egy másik játékra, ha az elromlott. 

Jó, persze kell a változatosság, de akkor "ne csapott" volna be.

Ne hitette volna el velem, hogy ő mennyire szeret, hogy mennyire jó vagyok neki (persze mint barát).

Most meg egyszerűen semmibe vesz.

Nem értem, a fél emberiség  gondolkodás módját. Miért van az, hogy először cselekszünk, aztán gondolkodunk.
Lehet, hogy mire gondolkodnánk, mire bocsánatot kérnénk, már késő.
Nem értem, és nem is fogom soha felfogni.
Lehet vége egy barátságnak? 

Ezt, már én is megkérdőjelezem.

"S ha egy barát megbukik, mert nem igazi barát, vádolhatjuk-e őt, jellemét, gyengeségét? Mit ér az olyan barátság, ahol erényeket, hűséget, kitartást szeretünk a másikban? Mit ér mindenféle szeretet, amely jutalmat akar? Nem kötelességünk-e, hogy éppen úgy vállaljuk a hűtlen barátot, mint az önfeláldozót és hűségeset? Nem ez igazi tartalma minden emberi kapcsolatnak, ez az önzetlenség, mely semmit, de semmit nem akar és nem vár a másiktól? S mentől többet ad, annál kevésbé vár viszonzást? S ha odaadja egy ifjúkor minden bizalmát, egy férfikor minden áldozatkészségét, s végül megajándékozza a másikat a legtöbbel, amit ember adhat embernek, a vak, a föltétlen, a szenvedélyes bizalommal, s aztán látnia kell, hogy a másik hűtlen és aljas, van-e joga megsértődni, bosszút követelni? S ha megsértődik, ha bosszúért kiált, barát volt-e Ő, a megcsalt és elhagyott?"