A hip-hop táncot nem meg tanulni kell hanem érezni

Lehet, hogy a mai bejegyzésem fura lesz, de a táncról fogok nektek írni.
Sokan foglalkoznak avval a gondolattal, hogy elmennek táncolni.
Csak akkor menj el, ha tényleg magára az életérzésre vágysz, és nem arra, hogyan kell nyerni a pályán.
Tulajdonképpen én hip-hop táncolok szabadidőmben egy ideje, és megtanulni ezt a táncot lehetetlen.
Nem az elemek miatt ami benne van, hanem azért mert ezt érezni kell.
Ebben benne van minden. Öröm, bánat, düh, harag.
Lehet táncolni dühből, felindulásból vagy csak éppen,mert jó kedved van.

De akkor is az életérzés miatt táncolsz.
A hip-hop tánc az én szenvedélyem.
Ez olyan mint egy játékszenvedély, csak táncolsz, táncolsz, és nem tudod abba hagyni, mert a zenének élsz.
Ez egy függőség amiben nincsen rossz.

Én is részévé váltam ennek.

A hip-hop egy életérzés, több mint sport számomra.

Ez attól függ, hogy a fiatalok milyen szinten szeretnék ezt elsajátítani maguknak.

 Hobby szinten illetve magasabb versenyzési szinten. 

Magyarországon a hip.hop a 90.-es évek elején terjedt el. 

Inkább a nagyvárosokat érintette először mint például Budapest a főváros, aztán mikor már a média is teret engedett ennek a műfajnak, és a magyar rádió, akkor már elterjedt szinte az összes megyében.  

Leginkább az internet volt az ami ezt nagyon meghatározta.

Itt is lehetnek persze példaképeink. Az én példaképen: Adam G. Sevani.

Aki látható volt a Step Up 3D című filmben is. Iszonyatos ahogy táncol.

A hideg is kiráz tőle. 

Egy kis bemutató tőle: Adam G. Sevani - Step Up 3D

"A tánc olyan vers, amelynek a mozdulatok a szavai." 

 „Ha elsajátítottad a lépéseket, elkezdheted megtölteni lélekkel." (Philip Toshio Sudo)

Step Up - 3D